Kajászó község

Adatok

Régió: Közép-Dunántúl
Megye: Fejér megye
Kistérség: Ercsi kistérség
Lakosság: 984 fő
Terület: 23.98 km²
Népsűrűség: 41,03 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 22

A település nevének eredete

A római birodalmat keletről megtámadó hunok a mai Százhalombatta térségénél keltek át a Dunán, és jelentős ütközet zajlott a közeli Tárnok-völgyben. Az ütközetben a hun Keve vezér is elesett, akit a monda szerint itt temettek el. Egyes források szerint maga Attila vezér is itt nyugszik.

A település neve is innen eredeztethető: eredetileg Keveháza, majd Keveaszó, (Cuwe azoa, Keueozou), később Keazó, végül mai kiejtéssel Kajászó lett. Kajászón azonban továbbra is őrzik Keve emlékét: a helyi termelőszövetkezet neve Keve Rt, a sportegyesületé pedig Keve SC.

A falu védőszentje, Szent Péter után a település neve 1491-től Kajászószentpéter, amelyet a kommunista uralom idején a Belügyminisztérium 1950-ben Kajászóra rövidített.

Története

A református templom

Kajászó igen ősi település: az ásatások tanúsága szerint már Krisztus előtt 1600 körül lakott volt. A Római Birodalom idején Pannónia provincia egyik településeként szintén lakott volt, amit római kori villamaradványok bizonyítanak. Korabeli római nevét nem ismerjük.

A török hódoltság vége felé, 1686-ra a sorozatos fosztogatások nyomán Kajászó teljesen elnéptelenedett, és csak 1710 tájékán igyekeztek újratelepíteni a földbirtokosok.

A napóleoni háborúk idején a magyar területek jelentősége megnőtt: a birodalom részéről egyre nagyobb volt az igény a mezőgazdasági termékekre, állatokra. A település örvendetes fellendülésnek indult: a falu szinte teljesen újjáépült, felvirágzott.

Ettől fogva az I. világháborúig a fejlődés kiegyensúlyozott, szinte töretlen. A világháborúban szinte minden családnak volt halottja: később emlékművet emeltek a hősi halottak tiszteletére.

A két világháború között Kajászó ismét felvirágzik: főként a tejtermelés, hiszen a közeli Budapest hatalmas felvevőpiac. A gazdák megerősödnek: szövetkezetet hoznak létre, tejbegyűjtő állomást építenek. A község a szarvasmarha-tartásban országos hírnévre tett szert.

A II. világháború során a frontvonal többször átvonul Kajászón oda-vissza, és a pusztulás ennek megfelelően óriási: alig maradt ép ház, élő állat, élelmiszer a faluban.

A kommunizmus évei alatt a téeszesítésnek esik áldozatul a két háború közötti tevékeny időszak összes eredménye. Kajászó az országos fejlesztésekből többnyire kimarad, a közművesítés is nagyon sokára kezdődik meg.

Kajászó ma

A Rákóczi úton lévő artézi kút

Ma a község ismét fejlődésnek indult. A lakosság lélekszáma folyamatosan növekszik. A településen komoly beruházások és fejlesztések valósultak meg az 1990-es és 2000-es években. Most már minden közmű jelen van: víz, villany, gáz, csatorna, szélessávú Internet. 2003-ban megtörtént a felszínivíz-elvezetés teljes kiépítése is.

Kajászón több vállalkozás, cég megtelepedett, zöldmezős beruházást hajtva végre.

A település környéke tereplovaglásra kiváló lehetőségeket biztosít. Az autópálya közelsége, a változatos, ám szelíd domborzat, a lovak számára kiváló talajminőség, a főváros "budai oldalához" a legközelebbi nagykiterjedésű, lovaglásra alkalmas területet méltán csalogatja a lovassport hódolóit.

Látnivalók

I. Világháborús emlék a falu központjában

Református templom
Artézi-kút a Rákóczi úton
I. világháborús emlékmű

Források

Czanik Béla: Kajászó(szentpéter) község és református egyháza története (2000)
Czanik Béla: Ahogy láttam Kajászószentpétert (2002)
Czanik Béla: Szolgálatunk, életünk (2003)

(Mindegyik magánkiadás, a község üzleteiben szerezhető be)

Arany János: Keveháza (1853)

Következő községek

További községek